Két perc múlva egy bagoly landolt Éowin nyitott ablakában.
-Nah mi a szösz? Felpattant az ágyról, leoldotta a madár lábáról a levelet, miközben a szárnyas ivott, a lány elolvasta a levelet.
Drága Éowin.
Levelet kaptam édesanyádtól. Azt szeretné ha a "édes pici lányára" vigyázna valaki, ott kint a messzi Angliában. Apámmal, anyámmal és velem megtárgyalta a dolgot, és arra jutottunk hogy országot és iskolát váltok. Remélem örülsz, hogy én leszek a szárazdajkád, és nem az unokatesód. Szerencséd van csajszi hogy vagyok, mert szerintem idegbajt kapnál ha húgyagyú Sophit varrnák a nyakadba. Reszkess Roxfort, jövünk. Két hét múlva indulunk, ne hagyj otthon semmi fontosat. Addig is vigyázz magadra. Remélem lesz ott egy csomó helyes pasi. Itt a levél kuncogó hangot hallatott.
Nah pá édes.Cupp anyukádnak és nagyapádnak.
Jade
-Jade te sose változol. Nevetett Éowin.
-Éowin! gyere le, kész a vacsora. Nagyapa is mindjárt itt lesz! Kiabált fel Melody.
-Megyek anya! Csak elküldök egy levelet. Gyors lefirkantott három mondatot, a papírt felkötötte a bagoly lábára majd kiengedte az estébe. Sebtében felkapta a cipőjét és kiviharzott a szobájából.
A két hét elég gyorsan eltelt; közben beszéltek Dumbledore-ral, kaptak egy szép házat Roxmorts-ban, mondván nagykorúak és a szülök nem jöttek Angliába.
Jade és Éowin suli kezdés előtt egy héttel beköltözött a faluba.
Lelkesen fogtak bele, immár saját lakásuk csinosítgatásába. Jade az előszobával kezdte. A falak vörösek, a hajópadló fekete lett. Minden teljesen a maga ízlését tükrözte. A nappaliban mindenütt a smaragdzöld és a szénfekete szín dominált; ezt Éowin alakítgatta. A falakat zöldre változtatta, egy ügyes kis varázslattal a bolyhos, puha szőnyeget pedig feketére. Közösen úgy döntöttek a konyhát érintetlenül hagyják, ott minden fehér és szürke árnyalatú maradt; a fürdőben Jade, a csempét rubinvörösre alakította, az itt lévő nedvszívó szőnyeget pedig feketére, a mosdókagyló és a hatalmas kád is fekete lett; a zuhanyfülke ködösen átlátszó. A hálószobájában a smaragdzöld, a rubinvörös, és a szénfekete szín keveredett egymással. Itt a falak színe zöld, a szőnyeg vörös, az ágtakaró és a szatén lepedő pedig fekete. Éowin ugyan így megcsinálta az ő hálóját.
Egy nagy franciaágy terpeszkedett az ablakkal szemben, az ablak mellett egy fehér íróasztal rajta egy laptop, mert hát aranyvér ide vagy oda, ők szerették ezeket a muglik által feltalált és használt elektromos kütyüket. (Még szerencse hogy Jade megkérte Dumbledore professzort, hogy vezesse be az áramot a két hálóba.) Az ágytól balra a fürdőajtó, a jobb oldali ajtón Éowin hálója nyílott; a nappaliba a fürdő melletti ajtón lehetett menni. Onnan lépcső vezetett lefelé a folyosóra, ahonnan a konyha jobbra, az előszoba balra volt található. Mikor végeztek elégedetten hátradőltek, puha plüssborítású foteljükben és a zöld színű márvány kandallópárkányról vigyorgó, keretezett képeket nézegették. Hirtelen a hálóból, csipogott valami.
-E-mail, anyutól. Sóhajtotta mosolyogva Win. Felpattant és beviharzott. Jade egyedül maradt a saját laptopjával a nappaliban. Vigyorogva nézett barátnője után.
Egy félórával később Albus a gép előtt ülve talált rá.
-Miss Megcallin, ha mindennel elkészültek, keressenek meg az irodámban. Szegény lány majdnem frászt kapott az idős mágus megjelenésétől.
-Professzor, azt akarja, hogy infarktust kapjak? Amúgy már mindennel készen vagyunk. Jelentette be büszkén.
-Oh, ennek igazán örülök, mert jött a barátnőjéhez valaki. Sejtelmesen vigyorogva kihátrált a szobából. Jade sejtette ki keresi Éowint. Mosolyogva besétált a hálóba.
-Win, jött hozzád valaki. rejtélyes arcából semmit nem lehetett leolvasni.
-Ok, megyek. Ugrott fel a székéből. Jade követte a nappaliba. Ami Wint ott fogadta arra még nem volt felkészülve.
Piton elismerően nézett körbe a lakásban. Meg kell hagyni kiváló ízlése van a lányának.
Szent szalamandra, a lánya! Soha nem gondolta volna, hogy lesz valaha gyermeke. Most pedig izzadó tenyérrel várja a találkozást tizenhét éves lányával, akit eddig nem ismert, rajta kívül álló okok miatt. Mély levegőt vett és a belépők felé fordult.
Nem mert megszólalni félt, hogy elcsuklik a hangja. Lánya oldotta meg a helyzetet.
-Éowin Melody de la Vega Piton vagyok. Könnyes szemmel, de halványan mosolyogva kezet nyújtott. Perselus óvatosan megfogta, majd hirtelen ötlettől vezérelve magához ölelte a lányt. Éowin sírva fakadt. Úgy szorította a férfi derekát mintha az élete múlna rajta. Dumbledore meghatódottan, szelíden nézve a félholdalakú szemüvege mögül, elhagyta a lakást. Jade könnyes szemmel, de mosolyogva, még várt pár pillanatot majd ő is ott hagyta a helyszínt, a szobájába vonult.
-Istenem mióta vártam ezt a percet. Perselus… ugye tegezhetlek?
-Igen persze. Lágyan simogatta lánya haját. Nem tudta, hogy ilyen jó és egyben fájdalmas a szeretet. Volt már szerelmes, de így még senkit sem szeretett, és őt sem szerette még így senki; de most már van valaki, aki szereti ebben biztos volt.
-Gyere, üljünk le a kanapéra, közben elmesélhetsz nekem mindent, magadról, az életedről. Én is mesélek neked, de készülj fel, mert nem lesz egy romantikus leányregény.
-Én minden tudok már rólad, viszont szívesen meghallgatom a te előadásmódodban is. Mosolygott Éowin, biztatóan.
-Szóval akkor tudod, hogy halál…- nem akarta kimondani, megtette helyette más.
-Igen tudomást szereztem róla, hogy haláfaló voltál, de azt is tudom, érzem itt belül -mutatott a szívére- nem voltál, és nem vagy gonosz ember. Ismerem a természetedet, pedig igazából csak most találkoztunk személyesen. Mogorva, zárkózott, magányos ember, aki mégis arra vágyik, hogy szeressék; és én, szeretlek apa.
-Régen csak a szerelmet ismertem, a családi szeretet érzése nem adatott meg nekem, ahogy az igaz barátságé sem. Most már érzem, tudom, hogy milyen, ha nem csak szerelemmel szeretnek. Én is szeretlek Éowin. Lánya fejével a vállán, belekezdett egy mesébe.
-Réges-régen, London szívében élt egy magányos kisfiú…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése